Szingapúri macska
Nevét Szingapúrról, az első egyedek felfedezési helyéről kapta. Egy amerikai házaspár, Hal és Tommy Meadow telepedett le az 1970-es években ezen a környéken.
A házaspár elkezdte a tenyésztési programot, és miután több kiállításon is bemutatták az új fajtát országszerte, más tenyésztők is elkezdtek érdeklődni a fajta iránt. 1980-ban egy újabb egyedet hoztak be az Egyesült Államokba, akit szintén a fajta egyik ősének tartanak. Majd 1987-ben, egy Gerry Mayes nevű tenyésztő szintén gyűjtött néhány macskát Szingapúrban.
Leírás
Kicsi-közepes méretű, tömör és tömzsi testfelépítésű macska, izmos lábai, ovális és kicsi mancsai vannak. Közepesen hosszú, vékony farka a végén kissé lekerekített. Kicsi, kerek feje, nagyon rövid, izmos nyaka van. Meglehetősen nagy, felálló fülei távol vannak egymástól, ezzel kölcsönözve éber kinézetet a macskának. Nagy, mandulavágású, zöld szemeinek szegélye, valamint az orr körvonala is sötétbarna színű. Testhez simuló, finom bundája rövid. Ezt a fajtát egyetlen színben és mintázatban tenyésztik, a burma barna színben és a spriccelt cirmos mintázat kombinációjában (elefántcsont színű alapon sötétbarna spriccelés). Megengedettek a mellső és hátsó lábak belső részén a csíkok, de a gyűrűzött farok nem. Tipikus mintázata a gyűrűzöttség: a dupla csíkozás minden egyes szőrszálon. A szingapúrinak angolna alakú csík szalad le a hátán. Messzebbről nézve úgy tűnik, mintha a macskát ezüstbe mártották volna.
Természete:
A szingapúri nagyon társaságkedvelő, életvidám, kiegyensúlyozott természetű fajta. Barátságos, szeret az emberek közelében lenni. Rendkívüli figyelemben és odaadásban részesíti gazdáját, de mégsem tolakodó. Jó az alkalmazkodóképessége, könnyen barátkozik. Nagyon energetikus, imád játszani. Ez a játékosság és aktív életmód idősebb korában is megmarad. Ritkán kerül sor arra, hogy a szingapúri összeveszik egy másik macskával, inkább kerüli a konfliktushelyzeteket. Kíváncsi mindenre, ami a környezetében van vagy történik, szeret felfedezni dolgokat.